Háború és béke 4. könyv

Szóval ott hagytam utoljára a borzasztóan izgalmas péntek délutáni történetünket, hogy lemásztam a /majdnem/ meghódított kéményről.

A folytatáshoz ezt ajánlanám, amúgy.

A kéményről egy hozzánk közel lévő telken elhagyott épületeket szúrtam ki. Úgyhogy, miután visszabattyogtunk a Maglódi útra, és körülnéztünk a lomha péntek délutánban - ami arrafelé tényleg lomha - elindultunk a sörgyár-komplexum másik feléhez.

A Mátyás király Sörgyárról első blikkre azt hinné az ember, hogy egy rohadó gyártelep. És az első tíz lépésig mi is meg voltunk erről győződve. Aztán világítástechnikát láttunk. Egy felépített, majd felgyújtott (felrobbantott?) angol utcaképet. Táblákat, amik a "camp" felé mutatták az utat. Az épületek nagy része szépen megmaradt. Egy helység szénfeketére kiégve - de azt persze nem tudtuk meg, hogy ez a forgatás eredménye, vagy még régebben történhetett. A forgatáson senkinek sem tűntünk fel egy jó darabig, csak amikor már tájékoztatást tartottak a "staffnak" (forgatásokon senki sem alkalmazott, büfés, vagy segéd, hanem staff!).

De addig is, körbejártunk mindent, és próbáltunk képeket lőni.

Márk: Próbálok úgy fotózni, hogy ne látszódjon, hogy körülöttünk emberek vannak. -> Amikor még azt gondoltuk, hogy attól lesz jó ez az egész, ha azt hazudjuk, hogy ez is egy magára hagyott bomló tetem.

Ha a filmesek csinálták: Good job!; ha nem ők: hát, ennek annyi. 

Később persze meggondoltuk magunkat, mert mint jó kutatóknak, eszünkbe jutott, hogy ez is csak azt támasztja alá, hogy mennyiféle felhasználása lehet az elhagyatott helyeknek - a művészeti célú használatba vétel nagyon nem merül ki azzal, hogy összegraffitizik, bemásznak fotózgatni és esetleg leforgatnak egy-egy klipet a helyen, a filmipar elég hamar feltalálja magát, és használatba veszi olcsón az ilyen helyeket. 

Szeretném azt mondani, hogy a forgatás miatt minden telis-tele volt bodyguardokkal, kordonok, és fejhallgatós emberek tömege zaklatott minket - de sajnos (vagy épp szerencsére) néhány telefonáló emberen, és a staffon kívül senkivel sem találkoztunk. A forgatás a gyár szépségéből semmit sem vett el, az egykori Mátyás Király Sörgyárnak maximum (!) felét foglalták el, minden más a saját érintetlen gyönyörűségében maradt. Az egyetlen zavaró tényező az volt számomra, hogy néha nem lehetett eldönteni, hogy valami tényleg az eredeti rohadás része, vagy kellékként van jelen - mint például a kiégett helyiség. 

Amikor már épp kezdtük volna beleélni magunkat, hogy mekkora királyak vagyunk, amiért simán bejöttünk, és senki nem kérdezett semmit, jó harminc perce fényképezgetünk meg mászkálunk mindenhol egy szó nélkül, az egyik fejhallgatós, láthatósági mellényes mégiscsak kiszúrt minket. Semmi parasztkodás, csak mondta, hogy hát el kellene jönni. Mi meg eljöttünk, de előtte azért még egyszer megnéztünk mindent;, és természetesen eleget téve a "semmit se hozz el, csak fényképeket" tételnek, gyorsan el is hoztam egy félig megégett Háború és békét a díszletből. Biztos, ami biztos.

Igen, az ott az én könyvem.

Ha időközben bárki megtudná, hogy milyen filmet forgattak 2016. május 7-én a régi Mátyás Király Sörgyár területén, kérem szóljon, hogy elmehessek a moziba megnézni, milyen sztárral találkozhattunk volna, ha jókor megyünk; és, hogy ujjongva ugrálhassak a moziszéken azzal, hogy én tudom, hogy ez mikor és hol készült. 

Ha konklúziót kéne levonni ebből a péntekből, akkor arra jutnék, hogy:

Bármennyire is úgy indulsz el, hogy most meg fogom nézni X gyár lerohadt maradékát, sosem tudod, hogy mire számíthatsz. És, hogy miből kell aztán kihoznod a legtöbbet. 

Számomra nagyon úgy tűnik, hogy annak ellenére, hogy a városvezetés gyakran el akarja hitetni velünk, hogy ami régi, az rossz, és haszontalan, és szükségszerűen csúnya, a városi ember megtalálja benne a saját szépségét, újrahasznosítja kedve szerint - és ezzel együtt új kontextusba helyezi a városi térben.