2016. május 16., hétfő

Megjelenni, vagy nem megjelenni: ez itt a kérdés!

Zenét mindenkinek: ehhez ezt


Nem beszélhetnénk igazi szubkulturális szempontból való vizsgálatról, ha nem néznénk meg közelebbről, hogy az urbex mit is akar (vagy mit nem akar) a médiától.

A szubkulturális gazdaságokkal kapcsolatos tanulmányaink során nem egyszer, és nem kétszer találkoztunk egy paradoxonnal: 
a szubkultúra nem akarja, hogy negatív vélemények legyenek róla, küzd az őt megbélyegző megnyilatkozások ellen, tagjainak anyagilag célja a sikeresség és ezáltal a nagyobb közönség elérése
eközben pedig
irtóznak attól, hogy a „nem tagok”, a kívülállók, a mainstream behatoljon a szubkultúra szférájába.

A gazdasági célok egyszerűen szembe mennek a szubkultúra „morális” céljaival.
Ezt láthattuk már Rozsdaművek Márknál is:

R: És ha szervezett túra keretében…?
M: De az nem urbexelés!  Hogy fedezel fel egy várost? Szervezett turistaútvonalon, vagy magad? Azért szerintem van különbség!
Á: És akkor mi most nem urbexeltünk, mert Te vezettél minket?
M: Az más, mi most itt voltunk hárman.
R: Van számkorlát?
M: Legyen tíz fő…
R: Akkor azalatt urbex, afelett meg már nem?
M: Ami nem spontán, amit interneten hirdetnek, és jelentkezhetsz rá… Az már nem az. Az olyan, mintha bemennél a Nemzeti Múzeumba, vagy a Parlamentbe, az nagyon turistás. Ráadásul nem is tudom hányan jelentkeznek ilyesmire, ott mindenkire figyelni is kell… Az már nem urbex.

És látjuk a Városi Gorillánál is:

Mit gondolsz az urbex szubkultúra ábrázolásáról a médiában?

Nem tudom mennyire foglalkozik ezzel a média, van persze néhány cikk időnként. Szerintem minél nagyobb visszhangot kapna annál hamarabb vesztené el a dolog a különlegességét, varázsát, engem nem érdekel a média igazából. A lényeg talán az lenne, hogy azt mindenképpen hangsúlyozzák ki, hogy az urbex nem vandalizmus, nem lopás stb., talán ezt lehetne az urbex-presztízsben előtérbe helyezni és kiközösíteni azokat akik ártó szándékkal urbexelnének. (én a grafitizést is utálom)

Nem, most nem azt fogom írni, hogy de hát akkor miért írnak blogot – a blog egyértelműen a szubkultúra tagjai számára készül, nem a nagyközönségnek. 
Szemben a cikkekkel. Ahogy arra az előző posztban is láttok példákat (és ennek a végére is belinkelem az összes 444-es urbexes cikket, csak a rend kedvéért) a magyar sajtó egy része igenis törődik az urbex-szel. Az urbex pedig ezt nem csak, hogy nem utasítja el, de az arcát, hangját adja hozzá, együttműködik velük.

Hogy ez azért van, mert a 444 nem negatív kritikát fogalmaz meg? Vagy azért, mert Ács Daniék alapjáraton szuperjóarcok, és ezért nem lehet nekik nemet mondani? Igazából teljesen mindegy. A történet vége mégiscsak az lesz, hogy emberek látják és olvassák ezeket a cikkeket, kedvet kapnak a dologhoz, jelentkeznek egy facebook eventre (mert mondjuk nem tudják, hol kezdjenek neki), és pont azokká az emberekké válnak, akik az urbexes szféra szerint elveszik a szubkultúra intimitását.

És, hogy kik a kapuőrök? Ez, egy alapvetően névtelenségen és egymás nem-ismerésén alapuló szubkultúránál igen nehéz kérdés. Kapuőr mindenki, és senki: urbexes vagy, ha bemész a Lipótmezőre, csak ne facebook eventtel menj. 

És akkor a 444 és a Városi Gorillák:



[Félreértések elkerülése érdekében: nem, én most nem szólom le sem Márkot, sem senki mást. A szubkultúrák ilyenek. Sőt, szerintem nem csak azok. 12 éves korom óta Nirvana rajongó vagyok, és sírógörcsöt kapok, ahányszor a H&M-ben vagy Bershkában Nirvana pólót látok – pedig, ha csak egy tizenévest rávesz arra, hogy meg is hallgassa a zenét, már volt értelme; ennek ellenére a számba hányok, ahányszor ilyesmivel találkozom. Azzal is tisztában vagyok, hogy a látszat ellenére Kurt Cobain hívogatta az MTV-t, hogy játsszák többször a Smells Like Teen Spiritet. Ezek a dolgok ilyenek – híresek és gazdagok akarunk lenni, közben meg féltjük a saját területünket, és előadjuk, hogy nekünk nem kell se pénz, se pozitív megítélés.]




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése