"Hogyan is néztünk ki?"

Na alapsztorizgassunk csak kicsit! Mielőtt visszatérnénk kiscsizmáinkkal a múltba, gyorsan fussuk azért át milyen funkciókat is töltöttek be korábban azok a nagy bástyák, amiket szerény kis csapatunk körbejárt.

Nagyvásártelep: első felfedezett urbexünk

       

        Budapest legnagyobb zöldség- és gyümölcskereskedelem egykori centrumaként tornyosul a Csepel szigeti bejáró közelében a Piros. Nevét klinkerburkolata miatt kapta, hiszen tégla homlokzatburkolatba öltöztették. 1932 óta áll szilárdan hűvös vasbetonvázas szerkezetével, melyet Münnich Aladár terveinek köszönhetünk. A kereskedők igényei szerint felépített hatalmas épület hét szint (pince, földszint, négy emelet és tetőterasz) tulajdonosa volt. A csarnokfelügyelőség az első emeletet foglalta el, a nagykereskedők és bizományosok a 2. és 3. emeleten "uralkodtak", a legfelső szinten pedig a hotelszobákból csodálhatták a vendégek a kilátást. Azonban a második világháború után az államosítás simogatta meg azokat az egymásba kapaszkodó, öreg tégladarabokat. Az épület a Zöldérté lett, majd a Skálához került a ’80-as években, aztán a Plus kezében volt és 2003-ban a Gropius Rt.-nek adták el, hogy a Duny City-t felépítsék. Mára már a ’30-as évek stílusát magán viselő épület magányosan áll a Duna –parton.
Forrás: (http://bco.gportal.hu/gindex.php?pg=25555285)

S itt egy kedves videó még 1953-ból, mikor még aktívan tevékenykedett :)

http://videa.hu/videok/nagyvilag/nagyvasartelep-1953-ban-kultra-ltvnyossg-muemlek-HemafQ63mZLdgI7m?start=28.15

Sertésvásárcsarnok és a magasztosan álló víztorony: második barangolásunk helyszíne

Az 1897-ben született épületkomplexum a szaláminak és egyéb reggeli és uzsonnás finomságoknak tartott sertések levágásának színhelye, mely idejében Európa egyik legmodernebb vágóhídjának számított. 1902 májusában nyitotta meg végül kapuit a négy lábú "lakosainak". A korábbi épület még az 1900-as évek elején csak fakarámokból összetákolt erődítmény képében tetszelgett, aminek tetőszerkezetére természetesen akkor még nem költöttek, így a természet zord kedvének is
ki voltak téve ezek a jámbor állatok, így később, jó 30 év múlva már egy vasbeton szerkezetű csarnok kiépítésére szánták el magukat a kereskedők. A négylábú cimborákat vonaton szállították a csarnokba, majd hagyták, hogy kipihenjék a hosszú út fáradamait annak érdekében, hogy megnyugodjanak előző "lakásuk" elhagyása után. Hiszen a nyugodt állatok húsa jobb minőségű. A csarnokban megszállt "vendégek" all inclusive ellátásban részesültek, néha méregették őket, aztán egy-egy vásárlónak is megtetszettek, s megvételük után szállítókocsikban utoljára kiszellőztethették fejüket a vágóprogramra érkezve. 

A Gubacsi út felől kapuk határolták az erődítményt, a birtok közepén az igazgatási épület, mögötte az udvar, amit a vágócsarnokok fogtak közre, a terület végén pedig a víztorony magasodott melléképületeivel. 

  Víztorony és melléképületei még az 1900-as évekből

2016-ban a Víztorony már magányosan ácsorog  :(

Forrás: http://index.hu/belfold/budapest/2014/07/11/kisertetvagohid_a_gubacsi_uton/

További információk a víztoronyról: http://viztorony.hu/h/budapest/30.html

Dreher Sörgyár Kazánház és az alagútrendszer : harmadik terület, ahol lábnyomainkat hagytuk

        Kőbánya egyik legrégebbi sörgyára a 19. században épült, amely a legnagyobb sörgyártó üzemmé nőtte ki magát. Az első világháború után konyak-és csokoládégyártással is foglalkoztak az épületben, azonban ez a hatalmas szerkezet Budapest legtöbb sörgyárát is magában foglalta.

                     A még működő Sörgyár 

A fenti képen látható épületekben 1992-ig főztek sört, melyek közül a négyes telep volt a központi ingatlan, így az üzem, a főzőház, a malátaszárító, az irodák  a terület hátsó részén helyezkedett el, a Maglódi út felől. 1993-ban azonban leállt a termelés mivel a Sörgyár részvénytársasággá alakult. Ennek eredménye pedig az lett, hogy a Maglódi út elején lévő telephelyet meghagyták (a még ma is működő Sörgyár) és a négyes telepet lakatlanná tették. Később Budapest legszebb épületkomplexumát az önkormányzat végül hagyta feledésbe merülni. A gyár nagyobb erődítményeit lerombolták, azonban a régi kazánházat meghagyták, talán egy védőbástyaként szolgálva az alatta megbúvó valami egészen elképesztő történetnek..

      2013 előtti időszakban    

A Kazánház hat szintes épülete nem  legbiztonságosabb urbex központ, hiszen a szintek egy gyárépülethez hűen hatalmas belmagassággal rendelkeznek, így egy nyolc-tíz emeletes panelház magasságának felelt meg, ami rozoga állapotának köszönhetően még a legtapasztaltabb urbexesek felfedezéseit is megnehezítették. Ám a hatalmas gyárkomplexumot mára már csak ez a két torony képviseli és egy kiterjedt pincerendszer, ami az egész Kőbánya alatt végighúzódó labirintusrendszer egyik ága - a pincerész alatt azonban még két pincerész található; a legalsó szint felkutatásával a toronyba is felmászhatunk. A pincerészekben alagutak, folyosók kacskaringózása teszi ezt a létesítményt varázslatossá. 

Napjainkban (már csak a két torony áll)

A telepen azonban található még egy 300 kilóméteres alagút is, amely 30 méterre helyezkedik el a föld alatt Kőbánya területén (ami valljuk be beindítja a fantáziánkat..). Ez az alagút valószínűleg a 2. világháború alatt menekülő embertömeg életét mentette meg a háború félelmetes karmaitól. A lakosok inkább az alagút hátborzongató száját választották. Az alagút hűvös, vaksötét világába azért csapatunk sem volt rest bekukkantani! - Réka bejegyzésében további finomságokat oszt meg a mára már vízzel borított pincesor szépségéről. 

Ízelítő: "Na..hát mi onnan érkeztünk!" - valahol a mélyben :O

Dátum: 2013.11.25. 

Esemény: Kazánház robbantásos megsemmisítése

Túlélők: két torony és a rémisztő alagút

Forrás: http://trespass.blog.hu/2012/02/01/dreher_sorgyar_egykori_kazanhaza_budapest_x_kerulet

             http://bco.gportal.hu/gindex.php?gid=1883104&pg=20499839

Mátyás király Sörgyár: Negyedik "kihágásunk"

        A Mátyás királlyal "reklámozott" Sörgyár a Maglódi úton található, mely eredetileg a Fővárosi Serfőzdőé volt, de 1943-ban a Dreher ügyesebben forgatta lapjait és lám-lám a gyár tulajdonosa megváltozott. Az államosítás azonban ezt a gyárat is "megviselte" épp úgy, mint a Kazánházat - később egy koncervgyár lett belőle. Mára pedig egy elhagyatott gyönyörűség, amit csak rakadótérnek használnak.

Forrás: http://index.hu/urbanista/2015/06/10/globusz_konzervgyar_kobanya_sorgyar_matyasfej_iroda_ipari_muemlek/

Remélem ez a kis történeti bekukkantás felfokozta a kedélyeket és inspirál titeket a blogunkon való további leskelődésre! :)