Az urbex kritikai elemzése - Peter Robinson tanulmánya

Robinson kritikai elemzése az urbex, mint anti-turizmus konceptualizálására tesz kísérletet. Az alábbi összefoglalóban a legfontosabb gondolatmenetek, elméletek ismertetése a cél.

Robinson kritikai elemzése azzal kezdődik, hogy felvázolja a korai, századokkal ezelőtti felfedező alakját, akiknek a munkájából nőtték ki magukat a turistautak, turistacélpontok. A formális, strukturált turizmus révén ma már bejáratott útvonalakat, helyszíneket járnak be a turisták, többnyire tömegesen, veszélytelenül. Az urbex ugyanakkor az autentikus, felfedezői élmény átéléséről szól, ahogy az urbexelők bepillantást nyernek a város mögé, rejtett struktúráiba. Ezért a korai felfedezőkkel rokoníthatók, mert az ő tevékenységükből még nem veszett ki a kockázatvállalás, és a félelemmel való szembenézés.

• Az urbex tárgyai

Ahogy gyakran a turisztikai helyszínek is, így az urbex helyszínek is olyan „emberi építmények, amelyeket nem arra terveztek, hogy látogatókat vonzzon”. Az urbex tekintet ilyen értelemben hasonló a turista tekintetéhez, vagyis esztétizálja a látványt (omladozó épületek, törmelékek, romok, stb.), megfosztva eredeti történetétől, társadalmi-kulturális kontextusától. Az elhagyott épületek fetisizálása, hamis nosztalgia kialakítása (mivel nem tudják, milyen élet zajlott korábban az épület falai között) része az urbex gyakorlatának. A terek befényképezését – ami szintén sarokköve az urbexnek – Robinson voyeurisztikus gesztusként értékeli. Az urbex esztétika elterjedése létrehozott egy új műfajt, a ruin porn-t, aminek terjedése, divatossá válása egyben az urbex ismertségét is növeli. Ez csökkentheti az urbex szubkulturális értékét és rávilágít a közönség középosztálybeli jellegére. Bennett egyenesen a „középosztály sötét turizmusáról” beszél, amire azonban cáfolat is érkezett (Garrett).
Robinson különbséget tesz a „rom” és az elhagyatott épületek között, abban a tekintetben, hogy az utóbbi a turisták által hozzáférhető, engedélyezett, megtekinthető (pl.: megőrzendő örökséggé van nyilvánítva, stb.), míg az elhagyott épületek felkeresése pedig gyakran birtokháborítással egyenértékű, „nem engedélyezett”.

• Urbex mint örökségturizmus

Ezek az elképzelések azt hangsúlyozzák, hogy a hivatalosan örökséggé nyilvánított terek, helyszínek egy nagy mértékben konstruált, idealizált narratíva részei, míg az urbex helyszínei által valósabb, kevésbé sematikus képet lehet kialakítani a történelem adott szeletéről.

• Urbex, mint sötét turizmus

Az urbexben kiemelt helyet töltenek be az elhagyott kórházak, elmegyógyintézetek. Egyes kutatók ezeket a tereket - metaszinten - hullaházakkal azonosítják, amik által a látogatók egy kezelhetőbb formában, más kontextusban értelmezhetik a halált.

• Urbex, mint anti-turizmus

A standardizált turisztikai élménnyel, a megkonstruált panelekkel, narratívákkal ellentétben az urbex teret ad az egyéni képzelőerő, befogadás szabadságának, egyéni, autentikus értelmezéseket hozva létre.

• Urbex, mint ökoturizmus

„Ne vigyél mást haza, csak a fényképeket, ne hagyj magad mögött mást, csak lábnyomot”

- ez a szabály a környezettudatos kirándulóktól, utazóktól ered, ami sikeresen átszivárgott az urbexbe is. Ezáltal is megteremtődik a kapcsolat a fényképezés és az urbex között, amely nemcsak dokumentációul szolgál, hanem az urbex élmény részévé teszi a művészi tevékenységet.

• Urbex, mint nosztalgia

Valamennyi kutató arra mutatott rá, hogy az urbex egy kísérlet arra, hogy az ember újra felfedezze gyerekkora szabadságát és fantáziáját. A folyamatos felfedezés, az újdonság befogadása ezeket a gyerekkori „első élményeket” idézik meg, ami által nosztalgikussá válik a tevékenység.

• Urbex és autenticitás

Az autenticitásra való kiéhezettség a posztmodern reprezentációk válságára adott válaszként értelmezhető. A megkonstruált turisztikai jelentések helyett az urbexszel lehetőség nyílik teljesen egyéni értelmezések kialakítására.
Az urbex egy szubverzív aktus, ami a másikra, a különbözőre, az ismeretlenre, az eddig nem jelen lévőre, nem-értelmezettre fókuszál. A birtokháborítás, a normák megszegése, a kódok megtörése által kihívja, megkérdőjelezi a turizmus jelenlegi rendjét - ilyen tekintetben hasonló a többi városi szubverzív tevékenységhez, mint a parkour, free-running, vagy a gördeszkázás. 

Az eredeti tanulmány itt olvasható: http://ahtrjournal.org/admin/dosyalar/10/5-manuscript.pdf

Képek forrása: http://ruinporn.tumblr.com/

Emese